A Balaton-felvidéken találtak új otthont német telepesek a VIII. század első felében. Szorgalmuknak köszönhetően faberakásos bútorokat készítettek, mely elterjedt az általuk lakott területen.
Szabó László Zoltán családjával Vöröstón telepedett le 1990-ben, itt látta meg a faberakásos bútorok maradványait, majd a kidobott bútorok megmentésébe kezdett.

A népművészet íratlan szabályainak szigorú betartásával születtek meg azok a tárgyak, amiket a mai napig megcsodálhatunk.
Készített sótartókat, evőeszközöket, faberakásos tálakat, ékrovásos dobozkákat, pásztorfaragással ládákat, székeket, tükröket. Eszközeit szintén maga készítette el. Szépen faragott bútorai a régi paraszti világot idézik, munkái során magas szintre fejlesztette a faberakásos díszítést. Tanítója nem volt, nem mutatta meg neki senki a mesterfogásokat. A sikereket a kudarcokon keresztül élte meg.


Szabó László Zoltán szerint „fontos a jól megválasztott anyag!”

De nem csak bútokat, hanem szobrocskákat, kopjafákat, emlékoszlopokat,
játszótereket, térplasztikákat, is készített. Saját műhelyében nyári táborokat tart, ahol sok kollégát és tanulni vágyó fiatalt fogad. Munkája a környező településeken is látható. Hidegkút, Tótvázsony, Vöröstó, Mencshely, Balatonfüred. A VIII. századi, letelepedett bútorkészítők büszkék lennének, hogy a XXI. században is követőre találtak.

Szabó László Zoltán Győrben született 1941-ben. Építőipari Technikumba járt, ahol ácsmunkák tanulása közben került közelebb a fához. Ekkor kezdett el kisebb tárgyakat faragni. Somogyi pásztorfaragásra jellemző, dús díszítésű faragásokat készített.
1981 óta főállásban foglalkozik bútorkészítéssel.
1984-ben megkapta a népi iparművész címet.
1995-ben a Király Zsiga díjat, majd 2001-ben a Népművészet Mestere címet kapta.
Számos egyéb díjat is kapott, a mai napig is részt vesz pályázatokon, kiállításokon.
Szabó László Zoltán köztünk él, a mai napig alkot.