Vöröstó németajkúakkal történő betelepítése az 1720-as években indult meg. A falut újjáépítő, átformáló új telepesek gazdag életvitelük révén egyedi szokásokat, hagyományokat hoztak, teremtettek és örökítettek tovább a következő nemzedékek számára. A településszerkezet, az épített örökség és a családok összetartása mellett fontos kiemelni a német eredetű hagyományokat, melyek továbbvitelére törekszik a közösség. A tudás mentése, és átadása elsőrendű feladatunk. 

A schwaben.hu oldalon a következő összefoglaló olvasható a témában:

Egyházi évhez kötődő szokások:

A falu vallási életét meghatározta a hovatartozásuk. A történelem tanúsága szerint azért is lett a falu svábokkal betelepítve, hogy buzgón őrizzék a katolikus vallást a reformáció idején. Ebből könnyen érthető számunkra, hogy éppen ezért az ünnepeket mindig buzgón megülték, vallási életükben sok szép szokást és hagyományt őriztek az esztendő napjain január elsejétől december 31-ig.

Advent (Úrjövet, szent idő)

Az adventi időben minden reggel 6 órakor roráté szentmise volt, amin még az iskolások is részt vettek, ezután mentek az iskolába. Adventban imádkozták a „szállást keres a szent család” ájtatosságot is. Ennek keretén belül minden este egy másik családhoz mentek el a „rozenkrancosok” imádkoztak, énekeltek, készültek a karácsonyra. Szokás volt a betlehemezés is.

Szenteste (december 24.)

December 24-én, szentestén éjféli mise volt. A fenyőfa körül a család mikor„megjött a Jézuska” karácsonyi énekeket énekeltek.

Ezen az estén a falu pásztorai köszöntötték a gazdákat. A tehenes ostorcsattogtatással ment végig a falun. A feleség is kísérte a pásztort kezében félkéz kosárral, amibe a kapott élelmet, bort, pénzt tette. A disznópásztor – a kánász – tülök kürtjével kürtölte végig a falut, nekik is kijárt a jutalom. A gazdának, a családnak boldog karácsonyt kívántak.

Karácsony (december 25–26.)

A karácsony ünnepe nagyon szegényes volt. A karácsonyfa dísze a házilag készített szaloncukor és mézeskalács volt. A karácsonyfa alatt egy-egy ceruza, radír sós kifli volt „csak” az ajándék.

Újév (január 1.)

Az újesztendő első napját köszöntéssel kezdték. A köszöntő versike, ének mindig németül hangzott el. A gyerekek, akik köszönteni mentek köszönetül perecet, diót, mandulát kaptak. A perecet a nagyvázsonyi pék Czaun Ferenc vitte a hátán kosárban. Az újévi perec különlegessége, hogy tenyér nagyságú volt, s először főzték, utána sütötték meg.

Szentségimádás (január 5.)

Ekkor tartották a templom Szentségimádási napját. Az Oltáriszentség kitétele a reggel 7 órás követő szentmise után volt, az eltétele pedig este 6 órakor litániával. A nap folyamán a falu népe imádkozott félóránként beosztva, felváltva egymást. A téli nagy hidegekben előre melegítettek maguknak séndőt, cserepet, téglát, hogy ne fázzanak meg.

Vízkereszt ünnepe (január 6.)

Ezen ünnepet is énekes versikével köszöntötték. „Esztendőbe egyszer esik vízkereszt, zsidó asszony szobájában nincs kereszt.” Ez a köszöntés azonban nem az ősöktől ered, mert még Erdélyben is hallották. Az ilyenkor szokásos módon a templomban vizet szenteltek, amit aztán haza is vihettek. Az ajtón belül házi szenteltvíztartóban használták. A házszentelés soha nem volt szokásban.

Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.)

Az ünnepre jellemző a vákstok, rózsaszín gyertya, amit a búcsúkban lehetett kapni. Gyertyaárusok Veszprémből jöttek. A templomban is ezek égtek. Gyertyaszentelőre mindenki vitt magával gyertyát, amit aztán otthon használtak a halottakért mondott imakor, illetve amikor papot hívtak a haldoklóhoz. Gyászmenetkor négy lámpás égett. Körmenethez is használták (sok helyen most is van még).

Farsangi időszak

A farsang általában az esküvők ideje volt Vöröstón, hiszen ekkor nem kellett semmilyen komolyabb munkát végezni csak az állatokat etetni. Az esküvő érdekessége, hogy mindig keddi napon volt. A szertartás délelőtt szentmisével kezdődött, utána délben a lakodalom. Az esküvő előtti nap már megérkeztek a zenészek, úgynevezett „trottyos banda”, őket kemencében sütött kaláccsal kínálták.

Ez volt a „koszorús este”, „kráncnáht”, ezen a napon már szabad volt a tánc. 

A menyasszony öltözéke, családja anyagi helyzetétől függően, selyem vagy bársony rózsás szoknya volt, vállkendő, blúz (pajka, szives blúz), valamint fehér, rakott előkötény, a fejtetőt mirtuszkoszorú ékesítette, mely gömbölyű volt.

A lányok a hajukat négyes fonással, koszorúba rögzítették a fejük tetején, s ahogy a menyasszony, úgy ők is mirtuszkoszorút hordtak. A kikérő vőfélyek botját pántlikák és virágok díszítették, zakójukra mirtuszbokrétát tűztek.

A lakodalom háznál volt. A vendégsereg létszáma néha meghaladta a 100-150 főt is. A mulatság, az ünnepség 2-3 napig tartott egyfolytában. Táncoltak csárdást, keringőt, valcert (tangót nem, mert nem bújhattak össze). Reggel pálinkát és bort ivott a falu népe.

A lakodalmas ebéd tyúkhúsleves volt, általában két üstben főzték. Utána paradicsommártás következett, a levesben főtt hússal körítve, kenyérrel, valamint pörkölt és pecsenye, savanyúsággal és uborkával. Desszertként mákos, túrós rétest kínáltak, melyet közvetlenül az ebéd előtt sütöttek ki, hogy frissen kerüljön az asztalra. A rétes mellé különféle linzertészták is készültek. Elmaradhatatlan volt a vajas kráfli, melyet kemencében sütöttek és az asztalra került a finom diópörkölt torta.

Szokásban volt még, hogy a menyasszony cipőjét időnként ellopták, ezt a vőlegény pénzért váltotta vissza. Maga az esküvő Mencshelyen történt, mivel ott volt a jegyzőség. Feldíszített lovas kocsi vitte a násznépet. Először a polgári esküvőre került sor, majd az egyházi szertartás a vöröstöi templomban. Az első koszorúslány egy nagyon szép, almába tűzött rozmaringággal kedveskedett a papnak és a jegyzőnek, mely szintén ki volt pántlikázva. Éjfélkor került sor a menyecsketáncra. Az új asszony ekkor már piros babos kendőt viselt. A keresztapa a kezében lévő tálat verte főzőkanállal és gyűjtötte a pénzt a jegyespárnak. A menyasszonyok német ruhában voltak. Au utolsó német ruha 1935-ből való, ez a „sájdenerok” rakottszoknya.

A farsangi időszak végén 3 napos bál volt, aminek kedden éjfélkor vége kellett, hogy legyen, hiszen kezdődött a nagyböjt. A farsangi bál első napján a lányok fehér viseletben voltak, a második nap rózsaszínbe öltöztek, a harmadik napon pedig kékbe. Kedd éjfél után külön tartották a szülők, és a gyerekek bálját. Vöröstói jellegzetesség volt az embertánc, ugyanis éjfél után a legényeknek nem volt szabad táncolni csak a férfiaknak.

A farsangi időszak másik különlegessége a farsangi fánk. Egy kisebb-nagyobb vájlinggal készítettek, amit aztán botra, kardra fűzték és a faluban föl-le sétáltak, énekeltek, a szobába töreket szórtak.

Húshagyó kedd

Húshagyó kedden volt a bolondok napja. A legények bolondozással töltötték az időt. Maskarába öltözött menyasszony és vőlegény elterelte a család figyelmét, míg közben a többiek a füstöskonyhába mentek, elemelték a kolbászt, a tyúkok alól kilopták a tojásokat, ezeket aztán este megsütötték a kocsmában.

Szent Balázs ünnepe (február 3.)

Balázs-áldás szokása, Szent Balázs püspök közbenjárását kérték a torokgyík ellen, külön érdekesség, hogy még a legkisebb babákat is vitték ilyenkor a templomba.

Hamvazószerda

Nagyböjti szent időszak kezdete. A böjtöt mindig rendesen megtartották. Szentmise, hamvazás bűnbánat jele. Ide is vitték még az egészen pici babákat is. Különleges böjtöt kenyéren és vízen senki nem tartott mondván a munkához kell az erő. Egyébként is általában hétvégén ettek húst, egy birkát vágtak.

 Feketevasárnap

Nagyböjt 5. vasárnapja. Ekkor a templomban lévő kereszteket takarták le fekete lepellel, valamint a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása gyönyörű oltárképe helyett a keresztre feszített Krisztust állították figyelmük középpontjába. Ezen ünnepen az asszonyok fekete kendőt kötnek. Mindkettő szokásban van még a mai napig is.

Virágvasárnap

Virágvasárnap az ünnepre és a tavaszias időre való tekintettel igyekeztek az emberek, különösen a nők, nagyon szépen felöltözni. Ezen a napon a legünnepélyesebb viseletek kerültek elő. A lányok és a fiatalabb menyecskék virágvasárnap különös előszeretettel vettek magukra fehér vagy világos és virágos ruhákat.

Az ünnepen Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulására emlékeztek, mely szenvedésének kezdete. Ezért barkát szenteltek. A barkát a nagymise előtt szentelte meg a pap, majd kiosztotta a híveknek. Ezután az ünneplő emberek barkával a kezükben körmenetben megkerülték a templomot. Közben a templomajtót bezárták, vagy legalábbis becsukták. Amikor a körmenet eleje visszaérkezett a templom bejárata elé, a pap a körmeneti kereszttel háromszor megzörgette az ajtót. Erre az ajtót kinyitották. A hívek bevonultak a templomba, ahol megünnepelték a szentmisét és szerepekre osztva elénekelték a passiót, Jézus szenvedésének történetét.  

A virágvasárnap hazavitt szentelt barkát a nép nagyon sokféle célra használta. A hagyomány szerint a szentelt barka megvédte gazdáját a villámlástól és az égiháborútól. Szentelt barkát a temetőbe is vittek, melyet húsvétig a sírokon hagytak. Azután elégették, abból lett a következő év hamuja a hamvazószerdai bűnbánati cselekményre.

Nagycsütörtök

A nagyhéten miután „a harangok Rómába mentek” a harangozást a kereplés pótolta. 8-10 fős gyerekcsapat kézi kereplővel végigkerepelte a falut. Hajnalban reggeli imádságra, mise előtt, délben 12 órára, este sötétedés után esti imádságra. „Kerepelünk kerepelünk hajnali déli esti imára – Kerepelünk kerepelünk Jézus kínszenvedésére és halálára.” Ilyenkor a csapat az iskolában leterített szalmán aludt éjjel, hogy reggel pontosan indulhassanak kerepelni. Nagyszombaton reggel a csapat végigjárta a falut. A kereplők fizetése annyi tojás volt, ahányan voltak. Versikét is mondtak: „a kereplők elnémultak a harangok megszólaltak kérjük a kereplési díjat.”

Nagypéntek

Jézus kereszthalálának emléknapja. A legnagyobb böjt és gyász ideje. A szertartás során szerepekre osztva elénekelték Jézus kínszenvedésének történetét a passiót. A szerepek egyes családokban nemzedékről nemzedékre öröklődtek.

Délután a vöröstóiak keresztútra mentek a barnagi stációkhoz és a kálváriára. Nagypénteken nem raktak délig tüzet, és délig nem is ettek, ebédre a család hideg élelmet fogyasztott.

 Nagyszombat

 Nagyszombati szertartás a tűzszentelés. A szentelendő tüzet a templom előtt vagy a templom mellett égették a sekrestye háta mögött. A szentelt tűz maradványait a hívek hazavitték házaikba, és nagyon sokféle célra használták. Nagyszombaton az új tüzet a templom elől hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték a húsvéti ételt. A megszentelt tűz parazsának és eltett szenének a nép szentelmény jelleget tulajdonított. Tettek belőle a jószág itatóvizébe és istállójába, szétszórták a házban és a földeken. Vihar idején a tűzbe tették, hogy a villám elkerülje a házat. 

Másik fontos nagyszombati szertartás a vízszentelés, egészen pontosan a templom keresztelővizének megszentelése.

Nagyszombaton véget ért a negyvennapos nagyböjt. A feltámadási körmenet után a hazatérő családok, ünnepélyesen elfogyasztották a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát.

Húsvétvasárnap

Az 1940-es években még általános szokásként ismert a húsvét vasárnapi Jézuskeresés, amely több településen a szabadtéri kálvária felkeresését jelentette.

Húsvét vasárnap reggel, a kismise keretében történt az ételszentelés. A megszentelendő ételeket, általában tojást, sonkát, kalácsot, tormát, sót, kosárba rakták és szép szőtt vagy hímzett terítőkkel takarták le. A kosarakat a templomban, a padok mellé, újabban az oltár elé tették. A néphit szerint például a megőrzött szentelt sonkacsont az istállóba téve védi az állatokat a boszorkányoktól. A szentelt tojás héja a szántóföldre szórva távol tartja a kártevőket. A szentelt kalács maradéka tűzvész idején hasznos stb. Az ünnepi ebéd a húsleves pörkölt és rántotthús. Asztalra került az elmaradhatatlan rétes, kalács, bor, később a málnaszörp.

Húsvéthétfő

A húsvéti bál után hétfőn hajnalban már az ifjak elindultak a lányos házakhoz locsolni, vízzel, szódával, később illatos kölnivel locsoltak. Köszönetképpen pálinka és piros tojás volt a jutalom.

Vöröstón igen népszerű volt főleg a gyerekek körében a tojásgurítás. Eleinte a bozdamálon, később a Kálvárián került sor az eseményre. A pirosra festett tojásokat minél messzebbre próbálták gurítani, úgy hogy ne törjön el.

Búzaszentelés

Április 25-én Szent Márk evangélista napján a reggeli mise után a hívek kiskörmenetben mentek el a közeli búzatáblához. A körmenetet a pap vezette. Imádkoztak a termésért és a termés megvédéséért. A pap a búzatáblát megszentelte, füstölés közben hangosan mondta „Miként a tömjénfüst felszáll az ég felé, úgy szálljon könyörgésünk Isten felé!” A búzatáblaszéléből a hívek pár szál búzát letépve imakönyvükbe tették, hazavitték. Volt, aki a szentelt búzából az állatok takarmányába is tett egy kis darabot.

 Úrnapja

Az Oltáriszentség ünnepe, Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön. Az ünnep reggelén az utca két szélét az erdőből hozott nagy (2,5 méteres) gyertyánfa ágakkal földbe ásva díszítették. Mise után a körmenetet a pirgerek dísz-szakasza kísérte.

Vöröstói purgerek az úrnapi körmeneten

A négy lombsátornál a pirgerek díszlövést adtak le. Az umbella előtt a kislányok fehér ruhába öltözve virágszirmokat szórtak. A körmenet után a hazamenő hívek, zöld ágacskákat törtek a sátorból, hazavíve a mestergerendára tették. Nyári villámlás, dörgés idején egy kis darabot tettek a tűzbe a sparhelbe. Népi mondás volt, ahogy szárad az ág úgy szárad a takarmány. 

Pünkösdölés

Pünkösd ünnepét minden háznál úgy köszöntötték, hogy a fiatal lányok a kendő négy sarkát tartva énekeltek. Májusfát csak a faluházhoz és a kocsmához állítottak, pünkösdkor kitáncolták.

Búcsú

A búcsú napja a november elsejét követő vasárnap volt. A templom titulusa Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása, ezt ábrázolja az oltárkép is, amit Lepold Lőrincné Veinhardt Ilona festetett. Mivel ez ünnep december 8-án adventben van, s az adventi bűnbánati időszakban tilos az ünneplés, ezért került át a búcsú Mindenszentek (november elsejét) ünnepét követő vasárnapra. Azért e napra, mert a még épülő templomban, 1825-ben ekkor mutatták be az első szentmisét.

Szombaton délután két lovas kocsin a vöröstói gazdák meghozták a városlődi fúvós zenekart a „trottyosokat”. A falu szélén a „spileidik” leszálltak a kocsikról, sort alkotva, marsot fújva vonultak végig a falun. Minden spielidot egy-egy legény vitt haza vacsorára, éjszakára.

Vasárnap a 10 órai búcsúi nagymisén a trottyosok is „fújtak” egyházi éneket („Ím porba hullva esdeklünk…”) a kántor orgonáló kíséretével. A búcsú napján a plébános a búcsú és a falu történetét mondta el a szószékről. A búcsúi ebédre a zenészeket az a legény hívta meg, akinél aludtak.

Trottyosok és pirgerek a vöröstói búcsúban

Délután a zenekar kiállt a kocsma lépcsőjére, réz kürtökkel, vidám dallamokkal adta tudtul a falunak, hogy kezdődik a búcsúi bál. Ez volt a „hívzene”. Jó hangulatban táncoltak este 10 óráig. Ekkor a zenészeket elvitték vacsorázni. Vacsora után a táncteremben már csak nősek táncolhattak egészen éjfélig. Ekkor a legények elkísérték a lányokat „gyerekbálba”. A gyerekbálban 16 év alattiak táncoltak a barnagi Hecker bácsi gombos harmonikájára. Ez egy bérelt nagy kamrában volt. A gyerekbálba a nagymamákat meg az unokákat is elvitték. A gyerekeket ők tanították meg ott táncolni. Még kicsi karon ülő gyermekeket is vittek s ringatták őket a harmonika ritmusára.

A búcsúra az elszármazottak sokan hazajöttek, a szomszédos falvakból is mindig meghívták a rokonokat jó ismerősöket, barátokat, az iparosokat a bőségesen finom búcsúi ebédre, vacsorára, beszélgetésre és a természetesen a bálba. A bálok nagyon jó hangulatban folytak. Még boros üveggel a kalapjukon is táncoltak. 

Szentségi élet

A vöröstóiak buzgó vallásosak révén gyermekeiket mind megkereszteltették, általában rögtön a születésük napján vagy másnapján. Az anyakönyvek tanúsága szerint a leggyakoribb keresztnevek János, József illetve Erzsébet és Mária; a leggyakoribb sváb vezetéknevek pedig Hauk, Hauser, Henn, Müller, Lampert, Leitold, Lohn, Stahl, Timmer, Weinhart.

Az Eucharisztia vétele (elsőáldozás) a harmadik osztály végén volt, a bérmálás szentségének felvétele pedig hétévente, amit mindig a veszprémi megyéspüspök jött kiszolgáltatni. A püspököt lóháton, díszkapuban, nagy ünnepélyességgel fogadták a pirgerek.  A házasság szentségét a farsangi időben kötötték (lsd. fentebb).

A régi szokás szerint a betegek szentségével (ma már így hívják – és más a gyakorlata is) csak a haldokláskor éltek.

Szentgyónás szentségéhez (bűnbocsánat) csak a legnagyobb ünnepekkor karácsonykor és húsvétkor járultak.

Ritkaságszámba megy, hogy volt egy férfiú, aki az egyházi rend szentségében részesült. Ugyanis Vöröstó szülötte Somlyai Ambrus, az Úr szolgálatát, a papi hivatást választotta. Született 1881. december 29-én Scumacher Márton földműves és Rittner Sybilla szülőktől. Névváltoztatását a B.M. 60057/1900. sz. rendelet alatt engedélyezte. A gimnáziumot Veszprémben járta, 1902-ben érettségizett. Pappá szentelték 1906. június 26-án. Káplán Tabon 1906. július 1-től, Vaszaron 1909. február 17-től, Csóton 1909. szeptember 18-tól, ismét Vaszaron 1910. január 18-tól, Sümegen 1911. augusztus 1-től. Zsinati vizsgát tett 1915. szeptember 22-én. Plébános Városlődön 1916-tól, adminisztrátor Ősiben 1919. december 23-tól. Plébános ugyanott 1920. április 22-től, püspöki tanácsos 1937-től. Az Úrhoz költözött 1945. február 3-án. Haláláról így emlékezett meg főpásztora: „…miután hűségesen kitartott híveivel a december 29. és január 18. közötti megszállás idején, a háború áldozatává vált február 3-án. Ősitől kb. 1 km-nyire a havas árokban találták átlőtt fejjel, árszúrt arccal és szívvel…..”

Gyászmisék

A meghaltak emlékére, lelki üdvükért misét szolgáltattak a hívek. A gyászmiséknek három formája volt. Az egyik a csendes kis mise, a másik az orgonás nagymise és a harmadik a koporsós nagymise. Ilyenkor a szentély elejére egy jelképes koporsót tettek ki, fekete gyászlepellel letakarva. Ilyeneket a nagyobb évfordulók alkalmával „fizettek” és kértek.

Amíg a halott a háznál volt bekötötték a tükröket és a zene sem szólt. A halottakat régen háznál ravatalozták fel. Temetésre menet pedig megálltak a templomnál, bementek misére utána mentek tovább a temetőbe.

Imádságok

 Az 1950-es évek végéig vasárnaponként reggel a hívek – a plébános vezetésével – felmentek a kálváriára, ahol jó időért, esőért és bő termésért könyörögtek. Ilyenkor nem álltak meg az egyes stációknál, hanem egyenesen a kálvária domb tetejére mentek, ahol a pap megtartotta a litániát.

Litánia, vespera

Litániát minden vasárnap, vesperát pedig a nagyobb ünnepekkor imádkoztak.

Polgári ünnepek és szokások:
 Lánckötés

 Ha más faluba ment férjhez a lány, lakodalom után a lány elvitelekor a falu legényei láncot kötöttek az úton keresztbe a falu szélén. Csak váltságdíj fejében engedték ki az új asszonyt, amit már a férje fizetett. Egy régi nagy könyvből a bíró felolvasta az új asszony jó tulajdonságait, – hogy itt mindenki nagyon szerette, mennyire fog hiányozni a falunak, a szüleinek, a rokonoknak. A váltságdíj kifizetése után engedték az új embernek a továbbmenetelt. A váltságdíjat este a legények a kocsmában elmulatták.

Viselet 

Vöröstói német viselet

Étkezési szokások
 Ünnepeken általában gazdagabb étel került az asztalra – a már említetteken kívül – volt még rétes, kalács.Disznóvágás alkalmával este terített asztallal várták a napi munkában résztvevőket. Felszolgálták a „mézlsupe”-t, hurkalevest, a toros káposztát, majd a sült pecsenyéket, hurkát, kolbászt. Mindezt házi savanyúval fogyasztották, s hozzá saját boraikat itták.

Sváb tánc

2022-től a faluban a sváb tánc tanulására, művelésére hivatott programok szerveződnek, sűrűsödő rendszerességgel.